HA7TM/PT7 - Fortaleza, Brazília - 2004. február 02-18.

2003. szeptember vége felé megfogalmazódott bennem, hogy a téli hidegek elkerülése végett el kellene utazni valami melegebb vidékre. Akkor esett a választás Brazíliára, de mivel rádióamatőr vagyok, tehát rádiózni is szeretnék. Elkezdtem intézni az engedélyt. Magyarországon kezdtem először a puhatolózást és akkor kaptam az információt HA1SZ-Jóskától, hogy próbálkozzak PU2KER-Gyurinál. Nagy nehezen végül is sikerült felvennem vele a kapcsolatot és neki szegeztem a kérdést. Megígérte, hogy utána néz. Elküldtem az adóengedélyem az útlevelem és a HAREC engedély másolatát. Az első reagálás az volt, hogy persze igen... Aztán jött a hideg zuhany.
Az infó az volt, hogy nincs a két ország között rádiós egyezmény. Nem is tudom minek kéne, én brazil hívójelet akartam. Nagyon sok levél oda-vissza, míg kisütötték, hogy egy rádióklub befogadó nyilatkozata alapján lehetséges lenne a rádiózás. Ekkor figyelt fel rám PT7VOI-Sidnei és megadta a befogadó nyilatkozatot és így meg kaphattam a HA7TM/PT7 hívójelet. Igaz volt egy nagy kérése, ugyanis Ő egy régi öreg rádiókat gyűjtő amatőr és kérte, hogy vigyek neki egy Magyarországon készült rádiót. Végül sikerült beszerezni egy ORION 222 típust, amit HA7XD-Pista OM-től kaptam.

2004. február 02. Felpakoltam a felszerelést : 1db IC706, 1db 110/220V táp, 1db 4-sávos DUNAX GP antenna és a hozzávaló apróságok. Na meg az Orion rádió. Ferihegyen a vámosok röhögő görcsöt kaptak, amikor meglátták az öreg rádiót. 15 órás repülőút után megérkeztünk Fortaleza-ba. A brazil vámosok miszlikre szedtek és folyamatosan vigyorogtak, de minden különösebb probléma nélkül tovább engedtek. A repülőtéren már várt minket PT7VOI és felesége. Elfuvaroztak a szállodába, megbeszélte az antenna felszerelését a tetőre. Az első meglepetésem, hogy nem 110V, hanem 220V van. Átállítottam a tápot 220V-ra és bekapcsoltam. Ekkor egy nagy durranás, rövid szikra, hosszú füst, lőttek a tápnak. Egy éjszaka kétségek között, most mi lesz? Ezért cipeltem a rádiókat. Másnap reggel egy telefon PT7VOI-nak, hogy nagy a baj. Ő megnyugtatott, hogy majd segít. Majd úgy délfelé jön egy telefon a recepcióra, hogy keresnek. A PT7BZ-Elizió keresett. Kérdezte, hogy tudnék-e találkozni vele? Hát igen, az időm, mint a tenger mert a rádióm süket. Majd úgy 20 perc múlva megérkezett. Neki is elmondom a gondom, Ő csak mosolygott, mivel már tudott az esetről. A hóna alá kapja a tápot és betuszkol az autójába és megyünk a QTH-jára. Közben megmutogatja az ott élő amatőrök antennáit, amik láthatóak. Megérkezve lehangolja a készülékét és beültet, hogy rádiózzak csak nyugodtan, amíg megnézi a tápot. Kapva az alkalmon, na meg a 600W-on és a 6 elemes Yagi-n, 21 MHz-en az első QSO egy helyi amatőr, PT7VB. Majd 18 MHz, és rögtön hív az első magyar állomás HA1DAE, majd ezután 7UG, 8UT, 1TNX, 0HV, 5AGS és persze dőlnek az EU állomások. A DX-clusterbe 5-6 percenként feltűnik a hívójelem. Élvezem az EU pileup-ot. Közben Elizió hozza a tápot és nagyon ingatja a fejét. Sajnos a táp itt nem javítható, gyári hibás volt. Na… mondom itt a vég, de akkor a polcról levesz egy eredeti ICOM-706 tápegységet a hóna alá vágja és mehetünk vissza a szállodába. Na persze közben a legjobb vendéglátásban részesülök. Másnap reggel feltelepítettem a dunaújvárosi GP antennát az 5. emeletre, a tetőre. Az SWR egyből bejött. 21MHz-en próbáltam rögtön egy CQ-t elengedni. Amikor vételre mentem, nem akartam hinni a fülemnek, hogy annyi állomás hívott, alig értettem őket. Olyan laza 1 óra után már közel 200 QSO volt a logban. Éjjel fennmaradtam, hogy milyen lehet a 40 méter. Akkora nagy pileup sikeredett, hogy alig bírtam az állomásokkal, elég nagy káosz volt néha. Sajnos nem tudtam split-et használni, mivel ez az Icom zsebrádió erre nem igazán alkalmas. De azért néha hoztam a 120-150-es átlagot. Egy USA egy EU kb. ilyen arány volt. Persze közbe lementünk a homokos tenger partra fürödni. Mindössze 3 óra alatt ropogósra sültünk. Olyan nagyon, hogy este jött PT7VOI, hogy menjünk velük vacsorázni de, ezt el kellet halasztani, mert tetőtől talpig égett a bőrünk! Másnap délben megérkezett PT7BZ-Elizió és elcipelt egy amatőr találkozóra. Beültünk öten egy terepjáróba és elmentünk ZY7C-re, a fortalezai verseny QTH-ra, majd egy ebéd és újabb QTH látogatás PT7CB-nél. Itt baráti beszélgetés, majd vissza a szállodába.
Este megjelent PT7VOI és felesége, közölték nincs kifogás, megyünk a Krokko bárba rákot enni, na meg mulatni. Mit lehet tenni, beleegyeztünk. Nagyon jól sikeredett az este. Másnap megjelent PT7YV-Robertó és elcipelt magával, ez így ment a 2 héten keresztül. Már kínossá vált, persze fizetni sehol nem engedtek, igaz a kaja nagyon olcsó. Közben a tápot elküldték Sao Paulóba javításra, 5 nap után meg is érkezett. De sajnos továbbra sem volt jó mert, most meg ha bemelegedett, akkor visszaszabályozta magát, és brummos lett az adásom. Újra tápegység csere. Gondoltam is magamban, na még mi jöhet? Már túl vagyunk egy 3 napos hasmenésen, amit katasztrófa megélni… De Sidnei felesége ápolónő és rögtön szerzett erre való gyógyszert, ami segített is. 80 méteres sávra nem volt nálam antenna, de az antennahangoló szinte mindent lehangol és mivel meghallottam egy 6W-s állomás CQ-zni, azonnal lehangoltam. Sikerült is a QSO, de később egyszer csak elcsöndesült a sáv és az SWR végtelen lett. Sejtettem, hogy itt valami baj van! Telefon HA4XG-Gézának, Ő rögtön mondta a hibát. Sajnos elszállt a fojtó, ami a statikus töltéseket levezeti. Nem probléma kicsípni és mehet a szekér tovább. Végül is közel 5 ezer összeköttetés lett. A részletes eredményt még nem tudom, mert még be kell vinni a számítógépbe, mert a laptopot itthon kellett hagyni. Még így is túlsúlyosak voltunk a repülőn. Február 16.-án, a mindennapos QRX után, amit a fiammal HA7JHM-el tartottunk, lebontottam az állomásomat. Majd úgy délfelé megjelent Elizio a tápegységért és közben nagyon szemezett a Dunax GP-vel. A vége az lett, hogy otthagytam neki. Két hét történése nagyjából ennyi volt, persze közben nagyon sok városnéző és hasonló túrán is résztvettünk. Majd 17.-én újabb 15 órás repülőúttal sikeresen haza is érkeztünk.

Nagyon köszönöm a brazil rádióamatőröknek a segítséget, valamint a magyar rádióamatőröknek is, akik végig kisérték a kinnlevő időmet és összeköttetést létesítettek velem. Nem akarom itt felsorolni, mert nagyon sok HA hívójel volt.

Amatőr üdvözlettel, Tibi - HA7TM